Rendezkedés - part 1.

Hosszú idő után lassan kezdem utolérni magam, és kevés szabadidőmben végre hozzákezdtem a rendszerezéshez. Van még mit válogatni...

Cordata 286

Előkészületben egy újabb retróvas!

 Buborék már szorgalmasan dolgoznak.....  :)

Hamarosan!

Első projekt!

Nos, íme az első projekt!

2014 májusába került hozzám ez a viszonylag jó állapotú, de nem működő számítógép. Az akkori gazdájával sikerült korrekt módom megegyeznem, ő is örömmel fogadta hogy hozzáértő kezek közé kerül eme régiség.

Alaplap téren egy turbó 10MHz-es IBM kompatibilis  XT-ről beszélünk, első ránézésre némi kosz, por és egérszőr mutatkozott a szokásos alaplapi dolgokon kívül, kondik rendben, sérülés nem látszott rajta sehol sem.

Jó öreg beégetett Phoenix ROM BIOS a 2.27-es verziója biztosítja a rendszer alapvető működését, és teszi a dolgát immáron 1984 óta. Valami azonban nem stimmelt, a gond megoldása lejjebb.....

A billentyűzet egy klasszikusnak mondható 84 gombos BTC-5060, angol kiosztással és homemade matricázással, látszott rajta hogy eljárt az idő felette, majd később az is nyilvánvalóvá vált hogy a burkolat alatt is gondok lehetnek, némely gomb nem fogott, mások lógtak vagy éppen szorultak. A ledek világításra bírhatók tehát nagy baj nem lehet!

És hát a monitor, a tajvani sorozatgyártás akkor HIGH-END kategóriája a TAIWAN VIDEO & MONITOR CORP. nevével jelzett MD-3(E) típusú CGA monitor. Csatlakozását tekintve a megszokott 9 pólusú D-SUB-on keresztül kapja a digitális TTL jelet a videóvezérlőről.

Megérkezése után alapos nagytakarításon esett át kívülről a monitor és a számítógép is, a felületi karcok mellett elég vastag por és egyéb "dzsuva" borította mindkettőt. Az alkoholos CIF azonban megtette hatását, és ragyogó külsőt kölcsönzött a burkolatnak. A billentyűzet kissé komolyabb beavatkozáson esett át, a napfény alaposan megette a műanyagot, szerencsére a kereskedelmi forgalomban is kapható hidrogénperoxid kb 20%-os hígításban mintegy 3 nap alatt kimondottan kellemes színűvé fehérítette a gombokat majd a burkolatot is (ennek részletes bemutatásától most eltekintenék, lesz még egy mázsa fehéríteni való műanyag, egy bejegyzést megér majd külön is!) A monitor gombjai szintén H2O2 fürdőt vettek, ehhez alaposan szét kellett szedni, így a belseje is nagytakarításon esett át, az évek alatt ráégett por és némi pókháló a kompresszor nagynyomású levegőjének hatására levált, majd a légkörbe kerülve az ablakon át távozott (némi festőecset rásegítés imitt-amott szükséges volt).

Arról amit a gépház rejtegetett:

Az alaplap  gyártója egy bizonyos MIATA nevű cég, a típusa TUB-550B, némi keresés után itt találtam részletesebb információt róla:

Miata TUB-550B részletesebb leírása

Az XT-re jellemző 8bites szlottokból 8 darab áll rendelkezésünkre, ha jól tudom mind a 8 teljes értékű azaz megkötések nélkül használható!

Az alapvető funkciókat ellátó TIMER, DMA vezérlő és a  megszakításvezérlő mind egy helyen csoportosulnak. A DIP-kapcsolós megoldás akkoriban teljesen megfelelő volt a különböző konfigurációs beállításokhoz, simán meg lehetett értetni a rendszerrel ezen keresztül hogy milyen felbontást szeretnénk, hány meghajtót és mennyi memóriát fogunk használni üzem közben.

A foglalatokba 18db KM41256 típusú 256K x 1 bites Dinamikus RAM ic valamint 4db 41464 típusú 64K-s RAM biztosítja a 640 kilóbájt memóriát, a megfeleleő paritásic-kel

 16x256 kbit+2 paritás -> 512Kbájt memória 

 4x64 kbit  +  2 paritás  -> 128Kbájt memória

vagyis összesen 640Kbájt RAM, ami Gates úr szerint mindenre elegendő kell hogy legyen! :)

A grafikus megjelenítő nem más mint egy MDA/CGA kártya, na erről lehetne nagyon sokat mesélni, ha úgy alakul egyszer csinálok egy összehasonlító tesztet ezzel a kategóriával, szerencsére a gyűjteményemben elég sok épségben fennmaradt! Amit mindenképp érdemes tudni róla hogy CGA és Monokróm módban is üzemel, ez ráadásul egy Autoswitch módú kártya tehát ha olyan alaplapba kerül akkor el tudja magáról dönteni hogy milyen módban kell működnie. Egyébként egy jumperrel lehet a módik közt váltani, ami CGA esetén 80x25 vagy 40x25 karaktert lehet 640x200 vagy 320x200as felbontással , vagy Monokróm módban 720x348 képpontot tud magából kipréselni, ebben az esetben az integrált párhuzamos port azonban letiltásra kerül. Részletesebb információt a keresőbe bepötyögve több helyen is találtam, RAM MCG2502 néven ismerik.

A következő periféria pedig egy igazi MULTI-I/O kártya, típusát tekintve DIO-880, ha jól emlékszem valahol találtam róla némi infót, ha megvan ide be is fogom illeszteni. Az XT-korszakra jellemző volt hogy az alaplapra nem integrálták rá a CMOS aksit, így az valamelyik vezérlőkártyán kapott később helyet pont úgy mint itt. A hátlapi panel felől egy soros és egy párhuzamos csatlakozó található, valamint egy második soros port is kivezethető a kártyáról a megfelelő csatlakoztatásnál. A kártya másik végén a floppyvezérlő csatlakozása kapott helyet, ide csúszik rá a szabványos szalagkábel aminek a másik végén a floppymeghajtó (esetleg több is) várja a feladatok végrehajtásához szükséges utasításokat. A kártyán több "dzsámper" is helyet kapott, erre azért volt szükség mert a soros és párhuzamos kimenetek megszakításait valamint memóriacímeit itt tudtuk konfigurálni arra az esetre ha egyszerre több ilyen interfészt is használni akartunk.

A képen egy (valószínűleg nem csak számomra) igen ritka páros látható, a böhömnagy doboz ugyanis egy, a Seagate cég által gyártott ST-238R típusú és mintegy 30MBájt tényleges tárhellyel felvértezett merevlemezes meghajtó. Az érdekessége és különlegessége a "R" jelző, ez ugyanis egy gyárilag RLL vezérlésűre tervezett vincseszter. A hozzáértők azt mondják hogy nincs is olyan hogy MFM vagy RLL vincseszter, a különbség nem magában a merevlemezes tárolóban hanem a vezérlésben van, így elvileg a párosok felcserélhetők, bár nem minden esetben működőlépesek. A tisztább látás érdekében íme mit is takar az MFM és RLL rövidítés valamint néhány okos gondolat a technológiáról:

MFM - Modified Frequency Modulation

RLL - Run-length limited

MFM és RLL összehasonlítás

Szóval a vezérlőkártya szintén 8 bites csatlakozású WD1002-27X típus, akár 2 merevlemezzel is képes elbánni, természetesen abban az esetben ha rendelkeztük 2 meghajtó csatlakoztatására alkalmas adatkábellel, 2 darab vezérlőkábellel és 2 darab csatlakoztatható RLL minősítésű merevlemezzel. (Én személyesen nem is hallottam olyan emberről akinek ilyenje lett volna, nem úgy mint MFM-vezérléssel, mert olyat még magam is össze fogok egyet rakni!) Amit még nagyon fontos tudni, hogy a 8 bites MFM/RLL vezérlők saját BIOS-sal rendelkeztek, azt ugyanis meg kellett velük valahogy értetni hogy milyen merevlemezt akasztottunk rájuk, és a szerény XT alaplapunk erre nem volt felkészítve. Így hát a Western Digital okos mérnökei egy rendkívül egyszerű és mégis briliáns ötlettől vezérleve megalkották a saját BIOSsal rendelkező vezérlőkártyát, lentebb majd részletesebben is szólok ennek konfigurálásáról.

Az IBM kompatibilitás valódisága akkor mutatkozik meg amikor a klón rendszert egy eredeti IBM eszközzel kell párosítani, így történt ez esetben is. A hajlékonylemezes meghajtó szerepét most egy TANDON TM-100-2A típusú dupla magasságú "drájv" tölti be, a Tandon márkáról érdemes tudni hogy az IBM egyik fő beszállítója, a cég fő profilja a hajlékonylemezes meghajtók gyártása volt az 1980-as évekig, így az előlapjára rá is került az IBM logó. A DSDD lemezeket írja és olvassa, lemez mérete 5 és 1/4 col, kapacitása 360Kilóbájt. Gyakran előfordult, hogy a szegény ember fiának nem adatott meg hogy merevlemezes tárolót használjon, így rosszabb esetben egyetlen ilyen meghajtóval kellett megoldani az informatikai feladatokat, ami a kis tárhely miatt néha perceken keresztüli "lemez ki, másikat be" csereberét eredményezett. A menőbbeknek már akár 2 meghajtó is zakatolt a gépben, lényegesen meggyorsítva ezzel a munkát!

Gyakran fikázzák a hazai elektronikai ipart, íme egy ékes példánya annak hogy igenis tudnak a magyarok olyat gyártani amit a kínaiak nem. A képen egy, a 80-as évek derekán gyártott MPS-200 típusú tápegység, ami túlélve minden megpróbáltatást és energiaszolgáltató- váltást, máig is ugyanúgy teszi a dolgát ahogy azt annak idején megtervezték. Nincs felrobbant kondi, nincs beégett vezeték, nincs szétrohadt burkolat, sőt még beállt csapágyú ventilátor sincs. No, azért egy kis felújítást mégiscsak igényelt, egy gyenge pillanatában a kapcsolója "sercent" egy aprót, rögtön kétségbe is estem hogy most hova menjek újat venni, aztán egy kis WD40 - és az érintkezők újra hang nélkül teszik a dolgukat.

A számítógépház belseje viszonylag jól átgondolt, szellősnek éppen nem mondható, de minden elfér benne anélkül hogy túl feszes vagy szoros lenne bárhol is. A meghajtóknak külön tartólemez biztosítja a kényelmes elhelyezkedést, sajnos azonban egy meghajtócsere nem megy olyan könnyedén mint a mai házakban, akkoriban nyilván ezt nem is úgy tervezték. A ház aljában kapott helyet a hangszóró, ami azért simán veri a mai "buzzereket", a hangkártyák megjelenéséig ez az eszköz szolgáltatta a gép halk zúgása mellé az esetlege hangeffektusokat, figyelmeztető pittyegéseket, vagy egy-egy játék recsegő és visító, mégis élményfokozó zenéjét.

A ház további szépsége hogy a teteje felhajtható így a "kocka" informatikus menet közben is csodálhatja gépének szépségét. Mivel elég vastag lemezből készült így a legtöbb esetben a ház tetejére rakták a monitort, így a felnyitogatás csak hardveres probléma megoldása esetleg egy porszívózás erejéig történt rendszerint. Mérsékelten vízállósága miatt több helyen is lepattoghatott róla a festék, esetleg a rozsda is megtámadhatta itt-ott, főleg ha nem a monitor hanem egy cserepes virág lakott a tetején. Az itt látható példányon is van egy csavarfej méretű rozsdafolt, és néhány nagyobb karcolás.

A korabeli operációs rendszer telepítése komoly szakértelmet igényelt, főként azért mert a gép előtt ülök többsége felhasználó volt csupán, néhány programon és alapvető rendszerparancson kívül nemigen tudtak mit kezdeni, esetleg néhány telepített játékot azért mégiscsak be tudtak valahogy röffenteni! Nem beszélve arról hogy egy particionálást vagy egy formázást már a "rendszergazdák" is csak félve kezdtek meg, akkoriban a 20-30 megabájt adat lementése a 360 kilóbájtos floppylemezekre nem kis kihívásnak számított. Viszonylag gyorsan sikerült néhány DD-s lemezt működőképessé formáznom egy másik gépen (őt egyszerűen csak Droidnak neveztem el, egy 386-DX40ről van szó, ez a alaplap fogad minden olyan eszközt aminek nem garantálható a működése, ha valakinek egyszer meg kell halnia hát ő lesz az, de eddig még nem sikerült semmivel sem kinyírnom, ha megéli kap egy külön bejegyzést!). DOS 5.0 lett a rendszer, amiért többen majdnem megköveztek, mondván hogy ilyen régi géphez olyan "friss" rendszer. Hát ez most így alakult, magamnak is megígértem hogy a következő XT-ben DOS 3.3 fog rendszerkedni.

Adott tehát a DOS 5.0, és minden olyan ami 25 évvel ezelőtt kelhetett: Norton Commander, néhány apró játék, és valami rendszertesztelő progi. Fokozható lenne még a szoftverbázis hisz a 30 megabájt tizedét foglaltam csak be, de egyenlőre ennyit kapott mivel nem volt másra szükség.A rendszert alap órajelen járatva megtudjuk mennyi is az a 4.77 Megahertz. Minden lassan és megfontoltan jelenik csak meg a monitoron, látszik ahogy küzd a processzor a bájtokkal, de végül minden betöltődik és fut ahogy az elvárható. A CGA monitor páratlanul szegény színpalettája és a kattogós billentyűzet hangja feltépi az emlékekre borult fátylat, gondolatban újra érzem a nyers fém, és a friss műanyag illatát, hallom a harmincas (vagy inkább negyvenes) korú számítógépzsenik szinte kínainak hangzó mondatait a bájtokról és floppykról, a "dibág"-ról meg valami gépi kódról. Aztán lassan világossá válik, hogy ott-akkor tört el bennem valami aminek hatására kisiklottam az átlagos tizenéves srácok közül és nem a focipályán kergettem a labdát, és nem a új BMX-em vázát simogattam naphosszat, hanem bújtam a könyveket, olvastam a könyvtárba a cikkeket, és tízenkilómétereket bicikliztem, ha kellett szakadó esőben is azért hogy hozzájussak 1-1 EXE-hez vagy COM-hoz, és órákat töltöttem a gépi kód megbütykölésével vagy egy BASIC program megszerkesztésével....

Elnézést az érzelmi töltetű múltbéli kitérőért,  ígérem hogy a későbbiekben csak minimálisan fogom beleszőni ezeket a feljegyzéseimbe. Beszéljenek hát a fotók, a gép készen van, működik! 

Néhányan megkérdezték tőlem hogy mit csinálok majd ezekkel a masinákkal, csak annyit mondtam hogy majd ha nyugdíjas leszek nem a kertben fogok kapálni vagy a vízparton horgászbottal üldögélni,..... lesz mit a műhelyben bütykölni! :)

Update 2014.09.01.

Tehát az RLL vezérlő konfigja, illetve annak rövidke kálváriája:

Ott tartottunk hogy az "ügyes mérnökök,...", és tényleg ügyesek, gondolták minek hozzá COM-ot vagy bármi mást mellékelni ha van elég hely abban az EPROM-ban, égessük hát bele azt a néhány rutint, meg hát úgyse kell azt minden nap használnia a júzernek, akkor hagyjuk meg a merevlemez előkészítését a hozzáértőknek. Fogták hát a kis programjukat és belenyomták egy csipbe, azt meg ráforrasztották a vezérlőre - probléma megoldva. No igenám csakhogy ezt valahogy elő is kell csalni alkalomadtán. Itt jön a trükk: futtas egy debuggert, és szólítsd meg a megfelelő memóriacímet!
A dolog már ott elvérzet hogy "futtas egy", persze hogy a valahonnan előszedett DOS lemezen véletlenül sem volt DEBUG.EXE (az előző verziókon pedig DEBUG.COM), ráadásul más verziójú fájlal meg visít hogy INCORRECT VERSION! Na akkor DOS 5-ös telepítőkészletet keres, gyárit megtalál de mivel csak az egyetlen kicsike fájl kellene - ami persze tömörítve van a lemezen -csak ne rakjam újra az egész rendszert a SETUP.EXE-vel. Utánaolvasás, EXPAND.EXE lesz a megolás, ami persze a 3. telepítőlemezen van, letölt, kicsomagol, másol,.... végre fut a DEBUG!
A parancs egészen egyszerű: G=C800:5 (G-mint GÓ, utána meg a memóriacím ahonnan futtatjuk a programot) és enter, láss csodát, jön elő a SUPER BIOS FORMATER, innen már csak a néhány lépés, és a Western Digital vezérlő magáévá teszi a Seagate merevlemezt, és mint "borsó meg a héjja" együtt lesznek "míg a mágneses vihar" el nem választ!

Még egy rövid ideig nyomkodom majd, és élvezkedek rajta hogy működik, aztán szépen eldobozolom de nem rakom nagyon mélyre, mert a terv hogy összeengedem egy másik korabeli géppel, ha sikerül talán egy ARCNET hálózat is összeáll majd, ha meg nem akkor is összebeszéltetem őket egy LAPLINK-kel.

Misi

első gondolatok...

Kedves látogató, üdvözöllek!
Az oldal létrehozásának alapötlete az volt, hogy néhány régi számítógépem újraélesztése közben valamiféle dokumentáció készüljön magam, és az utókor számára. Gondoltam, ha már belekezdek akkor úgy csinálom hogy közönség elé is tárom azokat a dolgokat amivel munkám során szembesültem, hátha ezzel sikerül megkönnyítenem a hozzám hasonlók dolgát.
Mivel sikerült szép nagy halom PC alapú gépet összeszednem, így jellemzően ezekről esik majd szó, ezek hardveres és szoftveres részeit szeretném egy-egy fotóval és néhány gondolattal bemutatni.
Jelenleg úgy tűnik hogy lassan halad majd a dolog, de amennyi szabadidőmet be tudom áldozni azt a "blogolásra" fogom fordítani!
Ha kérdésed van, keress bátran - ha tudok szívesen válaszolok!

Kellemes böngészést!

Misi